A huszár egy természetbeli adónem volt. Előbb harminchárom jobbágytelkenként kellett egy jól felszerelt lovaskatonát adni a király seregébe, azután Zsigmond király idejében már 20 jobbágytelkenként volt ez az ár. Azaz húsz telkenkénti ár, egy huszár felszerelésével adóztak a királynak (persze a rengeteg terményen túl.